Elemi és középiskoláimat szülővárosomban, Nagybányán végeztem, majd a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskola festészeti osztályát Mohy Sándor iranyitása mellett 1955‑ben fejeztem be. Kezdetben a szobrászat vonzott, első kiállitási szereplésemre 1953‑ban került sor, amikor mint szobrásznövendék a Nagybányai Tartományi Tárlatra beküldtem ‑ egy festményt. 1956‑ban a Román Képzőművész Szövetség tagja lettem, ettől az időtől kezdve egészen 1990‑ig rajztanárként dolgoztam. A festészet mellett érdekelt az oktatás elmélete, a művészet‑pedagógia, foglalkoztatott a vajon tanitható‑e a művészet örök kérdése. A festék és az ecset mellett gyakran fordulok a fényképezőgéphez, hogy a környék rendkivüli embereit, tájrészleteit, műemlékeit más technikával is megörökitsem.
Nagybányai születésem döntően meghatározza hitvallásomat, mert megismerve nagy elődeim művészetét, tudatosan vállalom a “Nagybányaiságot”, és arra törekszem, hogy annak szellemiségét, alkotómódszereit a modern kor követelményeihez alkalmazkodva használjam fel, s az ujabb idők festészeti eredményeivel gazdagitsam.
E célból ‑ az 1996‑ban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében megalakult Nagybánya Festőtelep művészeti vezetőjeként ‑ igyekszem a közös kultúrkincset továbbadni azáltal, hogy minél több hívet próbálok toborozni kortárs képzőművésztársaim és a művészetkedvelők köréből.

A színek hűséges őrzője

Véső Ágoston a mesebeli Nagybányán született. Legálabbis így él a kései utódok emlékezetében ez a vidék, ahol a sikság valamikor a hegyekkel mérte össze erejét, hogy azután harmónikusan összesimult “tájképpé” igazitsa őket a játékos természet. A látvány a gótikus Szent István toronyból nézve olyan, mint kétféle szövetanyag, amelyet néhány öltéssel ‑ a Zazaron feszülő hidak ívével ‑ közelebb húzott egymáshoz az alkotásban a Teremtővel vetekedő emberi akarat.

Véső Ágoston abban az évben látta meg a napvilágot, amikor egy újságíró, az aradi Károly Sándor még ezt írhatta Nagybányáról: “Olyan ez a város, mint egy nagy paletta. A környező hegyek finom kéket adnak, a buja vegetáció csodálatos zöld színekben ragyog, a kertekből vérpiros rózsák mosolyognak a nézőre, és nem hiányzik a sárga, az okker, az ultramarin, a fehér, a fekete meg a többi kolor sem. Amerre a szem néz, mindenütt friss színeket szív fel, mintha valamilyen színektől megrészegedett mámoros piktor teremtette volna ezt a várost túláradó jókedvében.”

(Levél a magyar Barbizonból. Vasárnap, 1931. 13. sz.)

A kisvárost övező természet lenyügöző gazdagsága, a fáradt léptü, de még biztos kezü öreg mesterekkel, Zifferrel, Mikolával, Nagy Oszkárral, a “bohém” Sztelek Norberttel valo találkozás a művészi pálya felé terelte az egész életében ‑ nomen est omen ‑ a művészteleppel szemben, a Festők utcájában lakó Véső Ágostont. Hiába kavarogtak azonban a fejében a gyermekkorból megörzött, vibráló szinek, és lebegtek a szeliden hullámzó vonalak, hiába figyeltek fel tehetségére kolozsvári tanárai, a kora ifjuságuk­óol ismert városra mindig szívesen gondoló Aurel Ciupe és Mohy Sándor, főiskolai tanulmányai végeztével a művész egy másik Nagybányára érkezett haza. Abban az időszakban érlelődött festővé, amikor már régen a feledésbe merült Hollósyék, Ferenczyék nemzedékének természet iránti alázata, s a háborút követő harsány művészet‑ideológia a kötelező optimizmus jelszavát tűzte zászlajára. A dolgozó ember teátrális alakja ezerszám magasodott az ipari tájak előterében anélkül, hogy a festett vásznak akárcsak távolról is megközelítették volna Ferenczy Noémi vagy Dési Huber István a tájon gyökerező művészetének mélységet. A háború utáni nemzedék szinte lopva, olykor‑olykor elbizony­talanodva, a képek kis részleteibe rejtőzve igyekezett átmenteni valamit a valódi művészet‑élményből, s a vállalt festői tradició továbbfejlesztésében találta meg hivatását Nagybányán, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában egyaránt. Véső Ágoston az elképzeléseihez konokúl ragaszkodó, mégis a kiváncsi kereső művész tipusát testesíti meg. Korai képein a nagybányai naturalista hagyomány sugallta tájak és emberek érzékenyen megfestett világát bontja ki elöttünk, majd a világitó sárgákat, vöröseket abroncsba szoritó, már‑már épitészeti szerkezet megkonstruálása foglalkoztatja. A fotózás technikájának felfedezésével párhuzamosan pedig az archaikus népi alkotásokban, az útmenti Krisztusok, kőkeresztek időkoptatta formáiban az emlékezet ősi rétegeit tárja fel. Máskor, vérbeli kubista módjára keskeny szeleteket hánt le az organikus természeti alakzatokról, elemeire bontja a valóságot vagy áttetszővé tükrözteti a formákat, legyen az a Kereszthegy szabályos kúpja vagy a városkép szeszélyes kristályszerkezete. A gyakran egyidőben keszült művek hangulata, lényegében stilusa aszerint változik, hogy az erdőrészleteket, a városi tereket és házakat, a csendéleteket a pasztell puhaságával, finom árnyalataival ragadja meg vagy ecset borzolta, festőkés tapasztotta vaskosabb rendet kényszerit rájuk. Pontosan mutat rá művészetének kettős természetére kiállitási megnyitójában Gheorghe Vida művészettörténész: “Az alkotóereje teljében levő Véső Ágoston az a fajta próteuszi változékonységgal megáldott művész, aki az ábrázolásbeli hangnemváltások ellenére is megörzi korábbi látásmódjának eredményeit: így művészetében a nagybányai tájfestészet gazdag színvilága egy konstruktiv renddel ‑ Kmettyre es Feiningerre utaló áthallásokkal ‑, egy valódi szellemi elmélyültséget tükröző aszketizmussal társulhat.”

(Magyar Köztársaság Kulturális Központja, Bukarest, 2001. január).

Az idők folyamán kiteljesedett festészetével párhuzamosan egyszemélyes “szabadiskolája” is kibővült; voltak akik a rajzolás és festés fortélyainak elsajátitása miatt keresték fel műtermét, másokat pedig a máramarosi tájak, Nagybánya környéki vidékek fáradhatatlan kalauzának személyisége vonzott a kisvárosba. A művész sohasem várt jutalmat, munkabérét mindig természetben kapta: a tanitványok egy‑egy sikerült képének megszületése, alkotó együttlét a hasonló gondolkodásu művészbarátokkal, szenvedélyes viták a művészet kérdéseiről ‑ sokaknak csekély, a művésznek gazdag jutalom elkötelezettségéért. Az elöttünk sorakozó képek láttán tudatosodik bennünk az a felismerés, hogy a festői motivumok végtelen gazdagságát közvetitő művész újabb es újabb bekezdésekkel bővitette a már oly sokszor lezártnak itélt Nagybánya‑történet utolsó fejezetét.

Szücs György

Az elődökről

“Nagybánya jelentőségének, sikereinek több összetevője van. Először is teljesen más volt, mint a kor többi iskolája. Elhatárolódott akár a párizsi Julian Akadémiától, de a münchenitől is. Nagyon fontos, hogy ezek az alapitók profetikus hitvallásból folytatták tevékenységüket. Rendíthetetlenek voltak, a művészet papjai. Alapvető a fontassága a természetszeretetnek, hogy kapcsolatot kerestek a természet és az ember között. S mindehhez a kivételes személyi körülmények: egy nagy tekintélyű »vezér«, Hollósy, egy közösség, egy társaság, aki itt összegyűlt, melyhez még nélkülözhetetlen volt, hogy a város akkori vezetése támogatta a kezdeményezést, s nem utolsósorban, hogy a város közönsége is befogadta a művészeket, s egy idő után természetessé vált, hogy mindenütt művészek dolgoznak, s az is, hogy az egyszerü bányászok lakásaiba is új képek kerültek, nem csak a polgárokéba! A művész családtag lett… S végül, bár ezt talán rögtön az elején kellett volna mondanom: a táj, “genius loci”, amely egészen elragadó és különleges…”

(Feledy Balázs, 1996)

A művészi indulásról

“Bizonyos fokig azonos volt az elvárás: nem érződött nagy eltérés a »bányaiság« és a kolozsvári főiskolai stúdiumok között, mível tanárai, például Mohy Sándor Nagybányán is járt, tanári módszereiben valamelyest követte Hollósy tanitásait. De lényeges különbség a bukaresti és a kolozsvári képzőművészeti oktatás között volt. Bukarestben a francia iskola, egyfajta franciás elképzelés érvényesült, ott mindig az artisztikumra, mig Kolozsváron a mesterségbeli felkészülésre helyezték a nagyobb súlyt. Talán a kettőnek a kapcsolódása lett volna a jobb, mert szükség volt a mesterségbeli tudásra, de egy kicsit az egyéniség szabadságára is, ami Bukarestben nagyobb teret kapott. Erre egy példát mondanék. Kolozsvárra jellemző volt a »nagy szürkeség«, a visszatartott, visszafogott szürke színek használata. Én negyedévben jelentkeztem, s megengedték, hogy kiállíthatok a tartományi kiállításon a főiskolai tanáraimmal együtt. Szobrász létemre egy festményt küldtem be, amely be is került a tárlatra. Itt érződött a »nagybányaiság«, amely mindig egy kicsit modernebb volt, s ezért tetszett a kollégáimnak, mível a kolozsváriakhoz viszonyítva nagyon színes volt. Ezt én valahogy a szemléletemben hordoztam, ez nem erény, hiszen itt nőttem fel Nagybányán, ezt láttam, s valósággal a véremben volt a színesség.”

(Szücs György, 1995)

Hagyomány és megújulás

“Nagybánya öröksége minden pozitívuma ellenére terhes számunkra, mert sokan ‑ főleg külföldön ‑ elvárják tőlünk, hogy nagy elődeink stilusában dolgozzunk. Ez azonban nevetséges elvárás, hiszen az idő nem áll meg, minden fejlődik és korszerűsödik, még a művész gondolkodás‑ és látásmódja, s ennek következtében előadásmódja is. Megjegyzem, hogy a második generáció tagjai, megismerve a modern művészet újabb irányzatait, sokkal modernebb stílusban dolgoztak, mint az alapitók. Természetesen mi, a késői utódok szintén szeretnénk felhasználni azokat a festői eredményeket, amelyek az elmúlt száz évben gazdagították a művészek korszerü kifejezési lehetőségeit. Ilyen szempontból is igen heterogén a bányai alkotó közösség. A festői realizmustol az absztraktig számtalan irányzat fedezhető fel… Meg tudom számlálni az egyik kezemen azon művészeket, akik szinte vallásos áhítattal szeretik a természetet és régi jó módszerrel a festőállvány elött dolgozva lesik annak minden rezdülését. Akik nincsenek tekintettel korunk divatos irányzataira, meg merik festeni azt és úgy, amit a szivük sugall és meggyőződésük diktál. Hát ezek volnának a tradiciót örző, kihalófélben levő nagybányaiak.”

(Dávid Lajos, 1996)

EGYÉNI KIÁLLITÁSOK:

1958 Nagybányai Tartományi Múzeum
1960 Nagybányai Kultúrház
1968 Nagybányai Galéria
1975 Nagybányai Galéria
1996 Szolnok Művelődési Központ
1996 Budapest, Vármegye Galéria
1998 Makó, József Attila Múzeum
1998 Kiskunfélegyházi Múzeum
1998 Százhalombatta, Művelődési Ház
2001 Budapest, Vármegye Galéria
2001 Nagybánya Megyei Múzeum
2001 Százhalombatta, Művelődési Ház
2005 Pécs, Dulánszky Galéria
2005 Sopron, Erdély Ház
2005 Százhalombatta, Művelődési Ház
2011 Nagybányai Galéria
2011 Budapest MissionArt Galéria
2011 Nagybánya Tájképfestő Telep
2011 Nagybánya Őszí Tárlat
2011 Budapest Magyar Nemzeti Galéria Doyenek és Fiatalok

FOTÓKIÁLLÍTÁSOK:

1996 Miskolc, Városi Galéria
1998 Debrecen, DATE Galéria
2000 Nagybánya, Máramaros Megyei Múzeum
2000 Százhalombatta, Művelődési Ház
2001 Százhalombatta, Művelődési Ház
2002 Berlin, Collegium Hungaricum
2005 Nagybánya UAP Galéria

KITÜNTETÉSEK:

1997 Pro Cultura Hungarica, Budapest
1999 Pro Partium, Nagyvárad
2000 Munkácsy Mihály‑díj, Budapest
2000 Nagybánya Díszpolgára
2004 Diploma de Excellenta
2007 Szentendrei Régi Művésztelep Kulturális Egyesület Alkotói Díja

CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK:

1953 Nagybánya, Tartományi Képzőművészeti Kiállítás
1954 Kolozsvár, Tartományi Képzőművészeti Kiállítás
1956 Nagybánya, Tartományi Képzőművészeti Kiállítás (1956‑tol folyamatosan)
1960 Ordzsonikidze, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1963 Nagybánya, Fiatal Művészek Megyei Tárlata
1963 Bukarest, Fiatal Művészek Országos Tárlata
1963 Nagybánya, Megyei Művészek Tájképkiállítása
1971 Nagybánya, A Nagybányai Művésztelep 1896‑1971
1971 Bukarest, UAP Országos Tárlata
1973 Brassó, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1974 Berlin, Nemzetközi Kiállítás
1975 Dés, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1976 Máramarossziget, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1976 Visó, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1976 Brassó, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1977 Ivanov‑Frankovszk, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1979 Kolozsvár, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1980 Nagyvárad, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1980 Szatmárnémeti, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1981 Arad, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1981 Kolozsvár, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1982 Gyula, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1989 Bukarest, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1991 Nyíregyháza, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1991 Szolnok, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1992 Budapest, Nagybányai művészek csoportkiállítása
1992 Nagyvárad, „Varadinum”
1993 Ausztria, Nagybányai vándorkiállítás
1993 Svájc, Nagybányai vándorkiállítás
1993 Olaszország, Nagybányai vándorkiállítás
1993 Szolnok, Szolnoki Triennále
1993 Márosvásárhely, Erdélyi Őszi Tárlat
1994 Stockholm, Csoportkiállítás
1994 Göteborg, Csoportkiállítás
1994 Marosvásárhely, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társasága
1995 Marosvásárhely, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társasága
1995 Kovászna, „A Hit parancsai”
1995 Szeged, Makói Művésztelep kiállítása
1996 Mezőtúr, „Ember és Természet”
1996 Kaposvár, „Corpus a Kárpát‑medence kortárs művészetében”
1996 Budapest, „Corpus a Kárpát‑medence kortárs művészetében”
1996 Marosvásárhely, Magyar Kepzőművészek és Iparművészek Társasága
1996 Kolozsvár, Barabás Miklós Céh
1996 Budapest, „Tisztelet a szülőföldnek”
1996 Nagybánya, A Nagybányai Művésztelep 1896‑1996
1996 Szolnok, Tőrös, Véső, Walter
1996 Szombathely, Nagybányai festészeti kiállítás
1997 Esztergom, Pasztell Biennálé
1997 Marosvásárhely, Barabás Miklós Céh
1998 Dunaszerdahely, Magyar Kortárs Kepzőmuvészeti Múzeum
1998 Kovászna, „Ablakok”
1999 Kolozsvár, Barabás Miklós Céh
1999 Nagyvárad, A Nagybánya Festőtelep kiállitása
1999 Bukarest, Országos Képzőmuvészeti Kiállitás
2000 Budapest, A Nagybánya Festőtelep kiállitása
2000 Dunaszerdahely, Magyar Kortárs Képzőművészeti Múzeum
2000 Budapest, Művészeti dijasok kiállitása
2000 Budapest, Millecentenáriumi kiállitás
2001 Bukarest, Nagybányai kortárs képzőművészet
2005 Budapest, Magyar Festészet Napja
2005 Szentendre, a nagybányai UAP kiállitása
2006 Budapest, Magyar Festészet Napja
2006 Dunaszerdahely, Magyar Kortárs Galéria, Nagybánya Tájképfestőtelep kiállitása
2006 Pécs, Dulánszky Galéria, Nagybánya Tájképfestőtelep kiállitása
2007 Budapest, Magyar Festészet Napja
2007 Budapest, a Nagybánya Tájképfestőtelep bemutatkozó kiállitása
2007 Kőszeg, a Nagybánya Tájképfestőtelep bemutatkozó kiállitása
2007 Kőszeg, a Nagybánya Tájképfestőtelep csoportkiállitása
2007 Százhalombatta, a Nagybánya Tájképfestőtelep bemutatkozó kiállitása
2007 Szentendre, Művészetmalom, Magyarországi Művésztelepek
2007 Szombathely, a Nagybánya Tájképfestőtelep bemutatkozó kiállitása
2008 Budapest, Magyar Festészet Napja
2009 Szolnok, Magyar Festészet Napja
2010 Budapest, Magyar Festészet Napja
2010 Felsőbánya, 16 éves a a Nagybánya Tájképfestőtelep
2010 Kecskemét, Kapcsolat 2010, Tavaszi Fesztivál
2010 Kistelek, a Nagybánya Tájképfestőtelep csoportkiállitása
2010 Mórahalom, a Nagybánya Tájképfestőtelep csoportkiállitása
2010 Nagybánya, Kapcsolat 2010, Tavaszi Fesztivál
2010 Nagybánya, 16 éves a a Nagybánya Tájképfestőtelep
2010 Sándorfalva, a Nagybánya Tájképfestőtelep csoportkiállitása
2010 Szeged, a Nagybánya Tájképfestőtelep csoportkiállitása
2010 Szegvár, a Nagybánya Tájképfestőtelep csoportkiállitása

TÁMOGATÓK:

Királyhágómelléki Református Egyházkerület
Tőkés László Püspök ‑ Nagyvárad
Lugosi Mihály Tanácsos ‑ Nagyvárad
Missionart Galéria ‑ Miskolc
Nagybányai Rmdsz Területi Szervezete
Vármegye Galéria ‑ Budapest
Berkessy Zoltán ‑ Graz
Csorba József ‑ Nagybánya
Jean Tamás ‑ Százhalombatta
Ludescher István Alpolgármester ‑ Nagybánya
Petrin László ‑ Komárom
Nagyházi Csaba ‑ Budapest
Szász György ‑ Nagybánya
Dr. Véső László ‑ Olofstrom
Véső Zoltán ‑ Nagybánya